Pénzváltó Nikolett
Pénzváltó Nikolett
Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Hadtudományi Doktori Iskola
Pénzváltó Nikolett 2014-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem nemzetközi tanulmányok, valamint turkológia alapszakán. Mesterszakos diplomáját 2016-ban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztonság- és védelempolitika képzésén szerezte. Egyetemi évei alatt számos hallgatói elismerésben részesült, volt köztársasági ösztöndíjas, az Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa, mesterképzéses diplomájával együtt pedig átvehette az NKE Pro Juventute díját. 2015–2016 között a Biztonságpolitikai Szakkollégium szakmai alelnöke. 2017-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián második helyezést ért el. A török–orosz kül-, biztonság- és védelempolitikai kapcsolatokat vizsgáló doktori értekezését 2020 őszén védte meg az NKE Hadtudományi Doktori Iskolájában, summa cum laude minősítéssel. 2016 óta az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutató projektmunkatársa, majd külső munkatársa. 2020 februárjától a Migrációkutató Intézet tudományos munkatársa. Fő kutatási területe Törökország. A Magyar Tudományos Művek tárában 35 közleményt jegyez (ebből 13 társszerzős és 22 önálló publikáció).
A török Sz–400-as beszerzés dilemmái
Az orosz gyártmányú Sz−400 Triumf légvédelmi rakétarendszer török beszerzése az elmúlt évek egyik legtöbb figyelmet kapott fegyverüzlete. A 2017 óta húzódó, azonban máig lezáratlan ügy nem csupán egy hétköznapi fegyverüzlet, hanem egy precedensértékű beszerzés, amelynek a következményei a stratégiai szintre is kihatnak. Ankara 2017-ben írt alá megállapodást Moszkvával egy Sz−400-as légvédelmi rakétakomplexum vásárlásáról. A török bejelentés az Egyesült Államok és egyes más NATO-tagállamok körében komoly biztonsági és interoperabilitási aggályokat vetett fel. A washingtoni adminisztráció egyértelművé tette, hogy az Sz−400-as beszerzést „vörös vonalnak” tekinti, és szankciókat helyezett kilátásba Ankarával szemben, majd megkezdte Törökország kizárását az F−35-ös programból. Ankara azonban mindennek ellenére nem lépett vissza a fegyverüzlettől. Az Sz–400-as rendszer leszállítása Törökországba 2019. szeptember 15-én befejeződött, 2020 októberében pedig az első törökországi rakétatesztre is sor került, ami 2020 decemberében amerikai szankciókat vont maga után az Amerika ellenségeit szankciókkal sújtó törvény (CAATSA) keretében. Bár az Egyesült Államoknak és Törökországnak stratégiai szempontból szükségük van egymásra, ez nem jelenti azt, hogy amennyiben a politikai érdekek kerekednek felül, rövid távon nem sodródhatnak bele egy olyan negatív spirálba, amely egyiküknek sem érdeke, következményeit tekintve azonban mindkettőjüket megviseli. Ankara a beszerzéssel nagy valószínűséggel demonstratív politikai üzenetet szándékozott küldeni a Nyugatnak, mellyel egyrészt alkupozícióját kívánta erősíteni, másrészt kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok fegyverexport-politikájával szemben. A törökök azzal érvelnek, hogy Washington elutasító magatartása miatt kellett máshova, Oroszországhoz fordulniuk a stratégiai fegyverrendszer beszerzése ügyében. Emellett a török rezsimbiztonsági megfontolások, valamint a nyugati szövetségesekétől eltérő török fenyegetéspercepciók és külpolitikai agenda is szerepet játszhatott a döntésben, mely megfontolás egyenesen kívánatossá teszi egy, a NATO-ba nem integrált, különállóan alkalmazott légvédelmi rendszer birtoklását. Törökország NATO-tagságának fenntartása mellett azonban továbbra is elkötelezett.