Interjú Dr. Pohl Árpád dandártábornokkal

Pohl Árpád: legyen örömük a munkában!

Idén ismét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ad otthont az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Had- és Rendészettudományi szekciójának. Az április második felében zajló online konferencia 35. alkalommal várja a jelentkezőket, hogy különböző szekciókban mérjék össze tudásukat. A nagymúltú esemény sokakat indított el a tudományos pályán, sorozatunkban közülük kérdezünk meg néhány egykori résztvevőt, hogy mit jelentett pályájuk alakításban az eseményen való részvétel. Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja 1991-ben Pro Scientia Aranyérmet vehetett át.

Mi motiválta annak idején, hogy részt vegyen az OTDK-n és milyen élményeket szerzett az eseményen?

1988 és 1991 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatója voltam. Akkoriban, a katonai főiskola elvégzését követően, néhány év szolgálat után, a kiválasztott tisztek lehetőséget kaptak arra, hogy felvételizzenek a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára. A képzés hároméves volt és rendkívül magas szakmai színvonalat képviselt. Az itt végzett vezetők minden szakterületen megállták a helyüket. A katonai felsőoktatás már a magyar felsőoktatás integráns része volt, azonban az elfogadottság érdekében folyamatosan küzdeni kellett. Az Akadémia akkori vezetése nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a hallgatók olyan megmérettetéseken is részt vegyenek, amelynek a polgári felsőoktatásban is mérhető eredménye van. Ez nem azt jelentette, hogy az akadémiai követelményrendszer ne lett volna elég magas színvonalú, de a gyakorlatok, a hadijátékok és a terepfoglalkozások nem voltak a civil képzésekkel összehasonlíthatók. Annak idején a Hadtáp Tanszék hallgatójaként egy rendkívül inspiráló, a szorgalmas és tehetséges fiatal tiszteket támogató környezetben tanulhattam. Tanszékvezetőm Szenes Zoltán nyá. vezérezredes úr fiatal oktatóként rendkívül lelkesen támogatta a diákköri munkát. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az Országos Tudományos Diákköri Tanácsban is képviseltem a katonai felsőoktatást.

Kik azok, aki még segítették a tudományos pályájának beindulását?

A civil diákokhoz képest életkorunknál fogva több mint tíz éves lemaradásunk volt, de ezt pótolta a megszerzett csapattapasztalat. Fantasztikus oktatók támogatták a munkámat. Olyannal is találkoztam, aki mestertanárom, Szenes Zoltán mellett, idejét, energiáját nem kínélve készített fel a konferenciára. Héjja István nyá. ezredes úrhoz azóta is több évtizedes barátság fűz. Számomra a legnagyobb élményt a Pro Scientia Aranyérem átvétele jelentette. 1991-ben a Magyar Honvédség presztízse gyakorlatilag nagyon alacsony szinten állt. Az átadó ünnepség a Magyar Tudományos Akadémia várban lévő Dísztermében volt. Többen azt javasolták, hogy menjünk civilben, ne keltsünk feltűnést az egyenruhánkkal. Padányi József vezérőrnagy úrral együtt vettük át az elismerést Kosáry Domokostól, az MTA akkori elnökétől, természetesen egyenruhában. Óriási meglepetés volt számomra, milyen befogadó és érdeklődő volt irántunk a rendezvényen résztvevő diákkörös felsőoktatási közösség.     

Mekkora lökést adott a tudományos és szakmai pályáján az OTDK-n való szereplés és a siker?

Egy ilyen siker után természetesen nem lehetett megállni. Mivel tanulmányaim befejezését követően visszavártak a Bolyai János Katona Műszaki Főiskola Hadtáp és Pénzügyi Tanszékére, egyértelmű volt, hogy doktori képzésre is „menetből” jelentkeztem. 1994-ben sikeresen megvédtem az egyetemi doktori értekezésemet, majd 2008-ban PhD fokozatot szereztem. 1998-tól különböző vezető beosztásokat töltöttem be a katonai felsőoktatásban. Minden egyes pozícióban kiemelt feladatomnak tekintettem a tehetséges fiatalok támogatását. Nem véletlen, hogy amikor dékán lettem egy, a mi tanszékünkön végzett egykori tehetséges hallgató vette át a tanszék vezetését. 

Manapság hogyan szerepelnek az OTDK-n a honvédtisztjelöltek és a kar miben tudja segíteni a munkájukat?

A honvéd tisztjelöltek élete nem könnyű. A kettős jogállás és alárendeltség miatt rendkívül nehéz a tehetségek kibontakoztatása. Szerencsére a Karon működő tanszékek és tudományos műhelyek olyan inspiráló környezetet teremtenek, ami felszínre hozza a fiatalok tehetségét. Külön szeretném kiemelni a nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakot, ahonnan folyamatosan eredményesen pályáznak a civil hallgatók. Szilárd meggyőződésem, hogy a tehetséges, szorgalmas diákokat kiemelten kell támogatni. nagyon fontos, de nem elég az elkötelezett oktatók önzetlen munkája. A Kar vezetése az elmúlt években sokat dolgozott azért, hogy a honvéd tisztjelöltek olyan időbeosztással élhessenek, amely lehetővé teszi az érdeklődésüknek megfelelő fejlődést. A délutáni tanórák megszüntetését követően a felszabaduló időben fakultációkat hirdettünk, amelyek keretében lehet sportolni, nyelvet tanulni, szakkörre járni vagy részt venni a kilenc Tudományos Diákkör munkájában. Valamennyi közös jellemzője az abszolút önkéntesség. Könnyű belátni, hogy parancsra nem lehet pályamunkát írni, kutatni és felkészülni a konferenciára. Sajnos ezeket a törekvéseket erőteljesen visszavetette a koronavírus-világjárvány, azonban ennek ellenére az intézményi konferenciákon jól szerepeltek a Kar hallgatói.

Mennyire segítheti ezt a folyamatot a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program?

Óriási lehetőség rejlik benne. A honvédségben még soha nem volt szükség ilyen gyorsan, ennyi kiművelt emberfőre. Ez az időszak még a legöregebb katonákat is lázba hozza és ezt az inspiráló hangulatot kell a honvéd tisztjelöltek felé közvetíteni. Egy modern haderő nem nélkülözheti a kreatív, kiváló problémamegoldó-képességgel rendelkező tisztikart. Azok a hallgatók, akik már az egyetemi évek alatt megtanulják, hogyan kell egy problémát felismerni, megfogalmazni, a kutatást végrehajtani, majd összefogottan azt írásban és szóban prezentálni, egész biztosan a későbbi beosztásukban is kitűnnek majd kreatív gondolkodásukkal. Most, amikor egyre nagyobb ütemben folynak az átképzések, folyamatosan érkeznek a világ legkorszerűbb haditechnikai eszközei, küszöbön áll egy vezetési filozófia váltás minden feltétel adott arra, hogy a fiatalok érdeklődését sikeresen felkeltsük.    

Mire kell figyelnie egy OTDK-n induló hallgatónak, milyen hasznos tanácsot tudna adni, hogy jól szerepeljen egy versenyző?

Szerintem a legfontosabb, hogy legyen öröme a munkájában. Semmiképpen ne a díjak és az elismerések lebegjenek a szeme előtt, hanem sokkal inkább az a siker, amit a saját képességeinek fejlesztése jelent. Természetesen egy versenyről van szó, ahol csak teljes erőbedobással szabad szerepelni. A siker szempontjából rendkívül fontos az elért eredmények prezentációja. Erre a mozzanatra mindenképpen konzulensi támogatással kell felkészülni és rendkívül összefogott előadást kell tartani. A jól felépített, szemléletes és akár többször lepróbált előadás a jó szereplés elengedhetetlen feltétele. Minden diákkörösnek azt tanácsolom, bízzon magában, mert az eredménytől függetlenül egész biztosan olyan képességekre fog szert tenni, ami a későbbi pályáján hasznos lesz. A tudományos diákköri mozgalomban való részvétel nagy megtiszteltetés és gyakran egy életre szóló kötődés. Az OTDK-n induló hallgatóknak gratulálok a kitartásukhoz és szorgalmukhoz, a szereplésükhöz pedig sok sikert kívánok!

Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes

 


Címkék: OTDK HRT Interjú